A fiatalok legnagyobb örömére a fiERD-tábor színpadán az X Faktorból ismert Rocktenors tagjai is felléptek. A három fiú hangjával, stílusával már a képernyők mögül sokak szívét elvarázsolta. Most testközelből láthattuk a show-t, élőben tapsolhattuk meg őket. Ezt követően pedig aláírást, fényképet, akár puszit adtak a rajongóknak. Megbizonyosodhattunk afelől is, hogy nem szenvednek hiányt humorérzékben. Mező Márióval, Mező Zoltánnal és Táborosi Márkkal hírnévről, önmagukról, zenéről, égő pillanatokról beszélgettünk. Végül meg arról is, hogy mi történne, ha Erdélyben ragadnának…

– Kik vagytok ti a saját szemetekkel nézve?

Mi csapatként egy olyan stílus vagyunk Magyarországon, és talán Európában is, ami nem nagyon megszokott. Ilyen még nem nagyon létezik. Mi a 70-80-as évek glam rockját próbáljuk kicsit modernizálni, és fiúcsapatként vokális alapokon működtetni, ami alapvetően nem nagyon létezik. Kicsit nehéz helyet, de mi abban bízunk, hogy egyszer ki fog nyílni a világ, hogy ezt a fajta zenét, amit mi képviselünk, be tudja majd fogadni.

– Úgy érzitek, hogy nem vagyok el/befogadva teljesen?

Inkább az van, hogy azt, amit mi szeretnénk igazán, azt nem lehet még. Viszont rengeteg kompromisszummal, amit mi most megkötünk, ezt így elfogadják. De talán egyszer eljön az idő, amikor nem kell kompromisszumokat kötnünk. Ez amolyan alkalmazkodás, hogy működni tudjunk, mert amúgy nagyon nehéz. Ha az ember a saját dolgát akarja csinálni, akkor önmagát kell adnia, de ez nem olyan egyszerű.

– Mikor lettetek a zene szerelmesei?

Ez valamilyen formában megmutatkozott egyénileg külön-külön.

Zoli: én a színpad szerelmese lettem alapvetően, azt hiszem. Én színész akartam lenni, színészként dolgoztam. Színiiskolák, színpadok, meg ilyenek. Aztán egyszer csak azt éreztem, hogy nem érzem jól magam mások bőrében, sokkal inkább saját magam szeretnék lenni, saját gondolataimat, saját zenémet szeretném közvetíteni.

Márk: hát ez érdekes, mert gyerekként ez változó… először zongorát tanultam, akkor az volt a legfontosabb, aztán átmentem polgári szakmába, informatikus lettem, aminek semmi köze nincs ehhez, az is nagyon érdekelt, de aztán végül mégis valahol a zene körül kötöttem ki, a színházat szerettem meg, a többi már csak jött. Most már tudom, mit szeretnék: előadó lenni.

Márió: igen, ez kb. velem is így történt. Most már a színpadon érezzük jól magunkat. És így együtt, egy csapatként megvan a célunk, és az is, amit képviselünk. Ez gyerekként elkezdődött mindenkiben, talán most bontakozik ki.

– Honnan a Rocktenors név? Tényleg mindhárman tenorok vagytok?

Igen, innen a név, mert mindhárman a rockzene kedvelői vagyunk, és mindhárman tenorok. Először nem ez volt a nevünk, hanem The Three Rocktenors, innen jött az ötlet. Mivel ilyen már létezik, vagy létezett, ezért maradtunk a Rocktenorsnál. Ilyen is van már Németországban, kb. nyolcan fiúk, de ők popzenét is énekelnek. Mi inkább a rockzene felé hajlunk.

– Azzal is vádoltak titeket, hogy inkább Poptenors vagytok, legalábbis arrafelé haladtok. Erről mit gondoltok?

Hallgassanak meg egy koncertet, és ha ez nekik popzene, akkor szerintem ízlésficamuk van. Erre lehetett számítani… Most elmondom neked őszintén. Beszéltünk az előbb a kompromisszumokról. Kell kompromisszumokat kötni. Bekerültünk egy ilyen műsorba, amely egy popzenei tehetségkutató, muszáj volt azt is énekelni, nem lehetett megúszni. Magyarországon a rockzene nem él meg önmagában sajnos, úgy ahogy mi szeretnénk. Tényleg vannak popos beütések… de ha valaki eljön egy Rocktenors koncertre, akkor az hallhatja, hogy minket nem a popzene vezet. Az, ami pop volt, azt lassan ki is iktattuk a műsorból.

– Mit kaptatok az X Faktortól a hírnéven kívül?

Hú… rengeteg kaja volt egyébként a házban. De komolyra fordítva a szót, megadta azt a lehetőséget, hogy mi hárman el tudjuk kezdeni normálisan. Hogy tudják, vagyunk, beazonosítottak, és innen el lehet már indulni. A hírnév az csak ráadás, az jött. Mert mi korábban is voltunk, csak akkor sokkal nehezebb volt. A legfontosabb mégis úgy gondolom, hogy egy életre szóló barátságot kötöttünk a Tarány Tamással. Olyan barátot, aki nélkül most üresebb lenne az életünk. És a másik egy újabb bölcsesség… amit a Geszti Pétertől kaptunk: „bármit csináltok, lényegtelen mit csináltok, ha nem is fogadnak el, akkor is az őszinteség a legfontosabb”. Ezért volt érdemes…

– Az első saját dalotokat, a Szabadságot mi/ki ihlette?

Márióé a dal…

Hát én igazából csak a zenéjét írtam. Kiskoromban volt egy ilyen rock zenekarunk, ez a dal ott született. Egy nagyon jó barátunk írta a szövegét, a Berecz György. Ez 18 éves koromban megszületett, és most úgy gondoltuk, hogy miért ne dolgozzuk fel. A gondolat, amit képvisel, az nagyon különleges szerintünk. „Csak akkor lehetsz szabad, ha meghalsz” – ez olyan, hogy kiráz a hideg, ha belegondolsz mélyebben. És ez egy nagy igazság.

– Milyen az életetek a műsor után?

Hát van mit tenni, és ez jó. Ez a legfontosabb… milyen az életünk utána? Ez megint jó kérdés. Őszinte leszek hozzád… a műsor a mennyekbe repíti az embert, ha akarja, ha nem. Mindent megkapsz. Csak arra kell figyelni, hogy a munka, amit csinálsz, az meglegyen. Ezen kívül mindent – és ezt vedd szó szerint – mindent megkaptunk. Luxuskörülmények, kaja, csajok, pia, edzés, masszázs, minden…

Akkora energiát kaptunk, hogy elmondhatatlan. Fizikailag és lelkileg is felemelnek, amíg ott vagy. Az a nagy kérdés, hogy mi marad belőlünk utána… mert egyszer csak visszacsöppentünk a való életbe, és el kellett kezdjük önmagunknak megteremteni. Nagyon nehéz visszahuppanni. Ez nekünk időbe telt, és talán most kezdünk lábra állni. Igazából az a lényeg, hogy új célokat tűzzünk ki magunk elé. És ezek reális célok legyenek. Ezeket a célokat nagyon nehéz kitűzni, hogy tényleg olyanok legyenek, amiket meg is tudunk csinálni.

– Hogy érzitek magatokat Erdélyben, ebben a környezetben?

Imádunk itt lenni. Nagyon szeretjük az emberek mentalitását és a környezetet. Ez, ahol most is vagyunk, ez fantasztikus. Meg az, ahogyan az emberek hozzánk állnak. Nem Magyarország ellen szólva, mert ott is jó, de Erdélyben valami hihetetlen a közönség. Azt szoktuk mondani, hogy itt idézőjelesen tényleg sztárnak érezzük magunkat. Olyan, hogy idejössz, és azt érzed, hogy na ezért megéri dolgozni, mert itt szeretnek. Idejön az ember, és azt érzi, hogy az a magyarság-érzet megduzzad, valami hihetetlen módon.  Jó, oké, otthon is megvan, hogy magyarok vagyunk, menjünk kicsit romboljunk, vagy gyújtsunk fel valamit. Ott az a magyarság. Itt pedig kijövünk, és azt érezzük, hogy olyan szeretet vesz körül, hogy nem akarunk hazamenni, de tényleg.

– Mit szólnátok, ha nem tudnátok hazamenni, és itt ragadnátok?

Király. Akkor itt maradunk. Majd sörözünk. Örülnénk neki. Amúgy azon se lepődnénk meg, ha egy idegen házhoz bekopognánk, hogy hé, nincs hol laknunk, és beengednének. Megkérnénk, hogy hadd maradjunk itt, simán összejönne… nálad alhatunk? Hányan férünk be a sátorba? :)

 – Ki a hangadó közületek? Ki a hisztisebb, lustább, makacsabb?

Mindenkinek megvan a saját tulajdonsága, de mindhármunkban megvan az összes. Ez időszak-függő.

Zoli: nem-nem. Én vagyok a leghisztisebb, lehet, azért, mert 28 éves vagyok. Nem tudom, mi ennek az oka, de én sokkal hisztisebb vagyok, mint ők. Kikérem magamnak :) Nagyjából azonosak a véleményeink a dolgokról, ezért elég ritkán kerül sor tényleges hisztikre, veszekedésekre.

Márk: amúgy Márió két nappal ezelőtt írt a Fecebookon, valamiért nyavalyogtam, s akkor meg ő mondta nekem, hogy ne hisztizzek annyit, szóval tényleg mindnyájunkra rájön néha ez a hangulat.

Zoli: hiába mondjátok, na, nem tudom miből fakad ez, de akkor is én vagyok a leghisztisebb. Maradjunk ennyiben.

– A Sziget Színház tagjai is vagytok. Ez hogy fér össze a mostani életetekkel?

Zoli: Hát ez nagyon egyszerű. Én ott kezdtem a pályafutásomat, aztán berántottam az öcsémet, a Márk egyszer csak odakerült, és ott találkoztunk. Nagyon jó viszonyban voltunk… ott összebarátkoztunk, és abból lett a zenekar. Szóval, ha a Sziget Színház nincs, akkor a Rocktenors az nem létezik. És most is nagyon jól megférnek egymás mellett.

Márk: Igen, de ha mondjuk a ti anyukátok és apukátok nem találkozik, akkor sincs zenekar. Az enyémekről ne is beszélve. Tehát ezt se felejtsük el. :)

– Melyik volt a legnagyobb égésetek így együtt?

Hú, ezen még nem gondolkodtunk el így. Volt nekünk ilyen nagy égésünk?

Hát elindultunk az X Faktorban, ez már önmagában nagy égés. Á, de van egy. Elmondjuk. Tudod, a műsornak van egy olyan része, hogy a mentor ház. És amikor mi oda bejutottunk, beugrottunk a medencébe mindhárman. Nem is tudom, hogy ezt elmondhatjuk-e, na de elmondjuk. Ez nekünk égő… hát az történt, hogy mi a medencében voltunk, egy lány meg elvileg kintről csinálta volna velünk az interjút. De nem, nem csinált ő velünk interjút, mert… mi a vízben voltunk, ő meg egy rövid szoknyában kint, leguggolva. Kint volt a bugyija. És csak azt lehetett látni, hogy mindhármunk szeme megállt a bugyin. Aztán végül azért nem adták le az interjút, mert a kamerában nagyon lehetett látni, hogy nem oda nézünk, ahová kell. Mondjuk ez ciki, meg vicces, talán ez volt, amit így együtt éltünk át.

– Mi volt a legszebb ajándék, amit kaptatok?

Kb. néhány hónapja volt, egy turnén voltunk. Odajött hozzánk egy lány, és adott a kezünkbe egy-egy könyvet. Rá volt írva, hogy Rocktenors, X Faktor, meg ilyenek. Gyönyörű volt, össze volt gyűjtve minden, ami a műsorban történt velünk. Az összes dal, dalszöveg, képek, minden. Eddig ez volt a legszebb.

–  További tervek, koncertek?

További tervek, kérlek szépen, hát járjuk Magyarországot. Illetve szeptember 2-án, ha jól tudom, jövünk Kézdivásárhelyre föllépni. Annak a napnak a különlegessége, hogy délután fellépünk mint Rocktenors, és este musical-ben fogunk játszani. Az est szenzációja pedig az lesz, hogy a Márk pucér lesz, Márió pedig meleget fog játszani, homoszexuális lesz.

 – És mit üzentek az itteni rajongóknak?

Hogy ROCK AND ROOOLL! Köszönjük a meghívást, szeretünk itt lenni. Reméljük, még sokat fogunk találkozni. És, hogy koccintunk az egészségükre.

Forrás: vasarhely.ro